ha kérdeznél...
Ha kérdeznél, én elmondanék mindent.
Kiteregetném piszkosfehér lelkem, hogy a fűben heverve együtt számoljuk rajta a sötét foltokat. Sorra venném veled mindet: melyiket égette szó, melyiket ütötte tett, melyiket mocskolta ember és melyiket az élet. De a legtöbbre azt mondanám: "én voltam" - azzal, hogy fejvesztve harcoltam, futottam vakon és elbuktam. Mint kisgyerek, ha a játék hevében elvéti a lépést és kiszakad térdén a nadrág. Rojtos hasadás marad minden esés után.
De valahogy jó ez így.
Mit mondanék, ha patyolat volna? Mi lennék én magam, ha makulátlan maradt volna mindezidáig? És min sütne át egy-egy napsugár, ha nem volna az a pár, így-úgy szerzett lyukadás?
Kérdezz, és én elmondok mindent.
|