Megragadt�l.
Megragadtalak.
Ujjaink martak egym�sba, hogy szinte f�jt, �s m�gis volt ebben valami furcsa gyeng�ds�g. Valami simogat� szikr�z�s ujjbegyek �s puha b�r k�z�tt. Te is �szrevetted, hogy dobolt a v�r az ereinkben? Sosem egyszerre, mindig felv�ltva �tve a pulzust? Padamm. Padamm.  Sosem volt k�zt�nk �sszhang.

Felemelt�l.
Felemeltelek.
L�baink nem �rt�k a f�ldet, �s ha nagyon kiny�jtottuk a kezeinket, felh�kbe markoltunk. Feldobt�l, elkapt�l, �s j�t�kos mosolyokkal telt meg k�zt�nk a l�g. Te eml�kszel, mikor volt az a pont, amikor elkezdtem f�lni? Mikor zuhan�s k�zben el�sz�r l�ttam meg a szemeidben azt a huncut csillan�st: "�s ha most nem kapn�lak el?..." 
Sosem volt m�s, mint j�t�k.

�sszet�rt�l.
�sszet�rtelek.
Csattantunk a f�ld�n �s szertesz�t szaladtak szil�nkjaink. Nem f�jt �s nem s�rtunk. Valahogy �gy is sz�p volt a darabk�ink alkotta p�kh�l�s csillagrajz, ahogy megt�rte �s ezerfel� sz�rta a r� vet�l� f�nyeket. Mindenki �vatosra vette k�r�l�tt�nk a l�pteit.
V�g�l lassan �sszeszedt�nk darabjainkat, egyenk�nt, szil�nkr�l-szil�nkra - �s m�r �jra a r�giek vagyunk. Ugye te is �szrevetted azt az egyet, ami sehogy nem illik benned a t�bbi k�z�? Valahogy elcser�lt�nk egy darabot egym�s�ib�l.
�s sosem adod vissza.
Sosem adom vissza.