Lebegni a semmiben.
Nyitott szemmel meredni a vaks�t�t plafonon halv�ny mentasz�nben vil�g�t� csillagokra. A f�lhold r�gen leesett mikor eleresztette a ragaszt�. Nem tettem soha vissza. Ott dereng a f�nye az �jjeliszekr�nyen p�r kacat alatt. Vissza k�ne rakni azt a holdat.
Tizenhat m�anyag csillag a fejem felett. Ha hunyor�tok �letlen sz�l� pontokk� v�lnak. Eg�szen val�diakk�. Ha sok�ig nem pislogok, akkor is. Az ujjaim k�z�l n�zve �ket, a k�nnyek m�g�l is.
Lassan dereng az �g alja �s vele dereng a szoba.
Sz�rk�sk�kbe v�ltanak a s�t�t falak ha el�g sok�ig n�zem �ket, azt�n egy pillanatnyi halv�ny r�zsasz�nbe. Feh�r n�gysz�g k�szik fel az egyikre az ablakb�l �s ottmarad.
N�ma a hajnal csak halkan duruzsol a v�ros. Madarak sz�lalnak meg, elt�vedt aut�motorok, sutyorg� red�ny�k �s kattog� biciklil�ncok.
Ajt� nyikorog a h�zban, halk j�reggeltek, felk�sz� k�v�illat.
Lehunyom a szemem, de vil�gos minden. F�radt vagyok.
Rakj�tok vissza a holdat.

Ott voltunk �s m�gsem. Csak n�zt�k sz�tlan �rny�kainkat a napnyugta-narancs �ztatta falakon. Csak tudn�m mi�rt vet�ltek mindig olyan messzire egym�st�l...
�rny�k-k�z ny�lt �rny�k-v�ll�rt, de sosem �rte el. �rny�k-szemeink a f�ldet n�zt�k. Ott voltunk abban a keser�des cs�ndben, k�r�l�tt�nk lebeg�, aranys�rga porszemek.
Id�r�l-id�re sz�ra ny�ltak �rny�k-ajkaid. L�ttam. �rny�k-testem megfesz�lt. De sosem mondt�l semmit. V�g�l mindig sz�tlanul becsuk�dtak.
S�hajtott�l. �rny�k-m�sod lecs�gesztette a fej�t.
D�h�s l�legzetem megkavarta az aranyos porszemeket.
H�t legyen �gy.
Majd �n kimondom.

Reggel festett mosolyok. Jobbak �s rosszabbak, - elmaszatolt sz�jsz�lek, meg-megbuk� �vek -, hiszen a kezd�k keze m�g remeg. Gyakorlat teszi a mestert. Gondosan lekent friss, f�nyes m�zzal, hogy ha arcotokra vet�l a f�ny ott legyen az a k�t, vid�m csillan�s is szemeitek fekete bogar�n.
�s ha nem tudn�m magam is, milyen volt valaha csalva rajzolni azokat a pontokat �s vonalakat, hacsak nem n�zn�m el�g ideig a k�t, mozdulatlan csillan�st, el is hinn�m. Fel sem t�nne ott, m�g�j�k rejtve a m�ly, kong� �ress�g. Az apr�nk�t felh�zott v�kony, de kem�ny bevonat alatt g�rcs�sen leplezett f�jdalom�r.
Vesz�lyesen fesz�l�, bizonytalan egyens�ly - mindent felem�szteni v�gy�, kavarg� benns� �s form�j�t b�rmi�ron tartani hivatott k�ls� k�z�tt. Az �pphogy �ssze nem roppan�s t�r�keny harm�ni�ja.
�s nem kell, hogy elejtsenek, vagy f�ldh�z v�gjanak, el�g egy pontosan c�lzott, durv�bb �rint�s �s szaladnak a reped�sek t�k�letesre m�zolt arcaitokon, roppantok �s t�rt�k ezerfel�.
S�t�lok a vil�gban �s fel-fel t�nt�k. A velem szemben siet� utcai t�megben �s a buszra v�rva a meg�ll�ban. Remeg� k�zzel festett mosolyok  �s csillog�ra m�zolt szemek. Pr�b�ltok beolvadni. Porcel�nemberek.

F�radtan omlok az id� karjaiba. Nyugalmat keresek, egy kis �ress�get, s�lytalans�got a mellkasomban. Er�sen tart, hagyja, hogy felh�zott t�rdekkel elf�szkel�djem az �l�ben �s megtal�ljam a helyem. Csendesen kisim�t egy tincset az arcomb�l. 
- M�g f�j?
Halkan h�mm�g�k, �s a p�l�j�ba f�rom az arcomat. Szorosabbra fonja a karjait k�r�l�ttem. Nincs melegs�g. Nincsenek sz�vdobban�sok. �ress�g van. �ress�g kell.
- Sajn�lom.
Suttog, �pphogy csak hallom. Megr�zom a fejem. Nincs harag. Nem kell sajn�lkoz�s. Csak legy�nk �gy egy kicsit. �ress�gben. Mert �ress�g kell.
Egyik kez�nek ujjaival gyeng�den bet�ket rajzol a h�tamra.
- El fogok m�lni.
B�logatok, mik�zben megragadom a p�l�j�t. K�zelebb b�jok. M�g ne.
Ha egyszer az anyag kics�szik a kezem k�z�l �s � is, ha egyszer elt�nik, egyed�l maradok. Igazi �ress�gben.

Megragadt�l.
Megragadtalak.
Ujjaink martak egym�sba, hogy szinte f�jt, �s m�gis volt ebben valami furcsa gyeng�ds�g. Valami simogat� szikr�z�s ujjbegyek �s puha b�r k�z�tt. Te is �szrevetted, hogy dobolt a v�r az ereinkben? Sosem egyszerre, mindig felv�ltva �tve a pulzust? Padamm. Padamm.  Sosem volt k�zt�nk �sszhang.

Felemelt�l.
Felemeltelek.
L�baink nem �rt�k a f�ldet, �s ha nagyon kiny�jtottuk a kezeinket, felh�kbe markoltunk. Feldobt�l, elkapt�l, �s j�t�kos mosolyokkal telt meg k�zt�nk a l�g. Te eml�kszel, mikor volt az a pont, amikor elkezdtem f�lni? Mikor zuhan�s k�zben el�sz�r l�ttam meg a szemeidben azt a huncut csillan�st: "�s ha most nem kapn�lak el?..." 
Sosem volt m�s, mint j�t�k.

�sszet�rt�l.
�sszet�rtelek.
Csattantunk a f�ld�n �s szertesz�t szaladtak szil�nkjaink. Nem f�jt �s nem s�rtunk. Valahogy �gy is sz�p volt a darabk�ink alkotta p�kh�l�s csillagrajz, ahogy megt�rte �s ezerfel� sz�rta a r� vet�l� f�nyeket. Mindenki �vatosra vette k�r�l�tt�nk a l�pteit.
V�g�l lassan �sszeszedt�nk darabjainkat, egyenk�nt, szil�nkr�l-szil�nkra - �s m�r �jra a r�giek vagyunk. Ugye te is �szrevetted azt az egyet, ami sehogy nem illik benned a t�bbi k�z�? Valahogy elcser�lt�nk egy darabot egym�s�ib�l.
�s sosem adod vissza.
Sosem adom vissza.