Annak a napnak a reggel�n a nem ragyogtak be az ablakon az els� narancsos napsugarak �s nem vet�tett�k oda a falra a vir�gos f�gg�ny kedves �br�it. Ac�lsz�rke volt az �g, �s hideg p�rafelh� ereszkedett a v�rosra. Aznap f�zott a l�bam, mikor kidugtam a takar� al�l �s valami�rt nem csilingelt olyan sz�pen a kan�l, mikor a k�v�t kevergettem. Az is valahogy keser�bbnek t�nt, mint szokott.
Aznap hi�nyzott valami, mikor belen�ztem a t�k�rbe k�sz�l�d�s k�zben. Valami elb�jt arra az egy napra.
Aznap �ppen akkor indult el a busz, mikor kil�ptem a h�z ajtaj�n �s nem volt kedvem ut�na futni. Aznap ny�g volt a s�ta.
Aznap �gy t�nt, mindenki k�sik, m�gis mindenhol ott akar lenni, mindenki rohan, m�gis egy helyben toporog.
Aznap nem ragyogott vissza r�m az a n�, akit�l mindig elveszem a sz�r�lapot a s�t�l�utc�n. Csak h�l�san megr�ndult a sz�ja sz�le �s jobban az arc�ra h�zta a kapucnit. Aznap, mindezek el�tt m�g megfordult a fejemben, hogy kiker�l�m.
Aznap hangtalanul suhantam kereszt�l a v�roson, hangtalanul suhan� t�megben.
Aznap a v�zt�kr�n sem ragyogtak a napsugarak, af�l�tt is csak a nyirkos k�d gomolygott. Csend volt a trolin. A szemekben nem volt semmi csillog�s, semmi meleg szikra. Mindenki �veges tekintettel b�mult ki az ablakon - m�shol j�rt. �n is. 

Az a nap a matt lelkek� volt.