Néha direkt kínzod magad. Mikor van ez a kis fájdalom és nem hagyod elmúlni. Hirtelen felsajog, de valahogy jól esik, aztán mikor elmúlik, egyszerűen hiányzik. Érezni akarod, hiába fáj.
Mikor egy apró szálka megy az ujjadba, és csak azért is végigsimítasz rajta. Pedig nem jó, nem kéne ott lennie, nem kellene, hogy fájjon. Mégsem teszel vele semmit, inkább hagyod, had sajogjon. Hozzáérsz kicsit, érzed, ahogy egy pillanat alatt végigszáguld a jel az agyadig, aztán jön a tompa, keserédes fájdalom. És elmúlik. És hiányzik. És azon kapod magad, hogy újra az iménti ponthoz érsz. Újra és újra.
Direkt okozol magadnak fájdalmat.
Érezni akarod, hiába fáj.
Érezni akarsz valamit.
Érezni, hogy élsz.