Annyi id� ut�n v�gre szabad volt. Semmi nem tartotta m�r a f�ld�n. A l�ncai elt�ntek, mintha soha nem is lettek volna, elt�nt az �lmos s�ly, elt�ntek a lelk�t is fogva tart� b�kly�k. 
� meg csak �llt ott tov�bb. �llt �s n�zte az eget, mint ahogy azt annyi ideje tette m�r. Mintha m�g mindig l�thatatlan kezek, l�thatatlan l�ncok tartan�k ott.
Meg akartam k�rdezni mi a baj, mi�rt nem megy, hiszen szabad, az isten szerelm�re, mehet, amerre l�t, amerre csak akar, h�t menjen m�r! De nem kellett k�rdeznem. R�m n�zett, szemeiben a lemond�s teljess�g�vel �s eg�szen halkan azt mondta:
- Elfelejtettem rep�lni...