N�ha meg mern�k r� esk�dni, hogy csak �lmodom az �letemet. Hogy ez nem is a val�s�g, ez csak valami a kett� k�z�tt. Egy s�k, ahol ott vagyok, de m�gsem, ahol l�tezem, de m�gsem. Foszl�nyokat �lek meg.
A buszr�l n�zve az �t k�zep�n a szaladnak a feh�r cs�kok, egys�gg� folynak �ssze, valahova a v�gtelenbe. Nevets�ges kis dombot �s h�zat rajzolgatok a vizsgalap sz�l�re. Majdnem lecsap egy pocsoly�ba hajt� aut� az �t sz�l�n. Az es� halkan kopog a fejem felett a kifesz�tett eserny� v�szn�n. �nmagammal n�zek farkasszemet a lift t�kr�ben, am�g fel nem �rek a hatodikra. Bep�r�sodott az �veg �s cs�kokat hagy rajta a lefoly� v�z. Az �g alja m�r narancs-cir�d�s. B�nt�an recseg a nehezen befogott r�di�ad� a f�lembe. T�bb a zaj, mint a hang. Pisl�kol egy utcai l�mpa f�l�ttem. Lassan z�tyk�l�dik �t a busz az �lmosan h�mp�lyg� Tisza felett. H�ny nap telt el? Kett�, h�rom, egysem? Hova vitt a l�bam? Hirtelen semminek nincs �rtelme. A p�rn�ba f�rom az arcom �s friss otthon illata van. �resen meredek a semmibe, megsz�lal az els� hajnali mad�rcsicserg�s, amit annyira szeretek. Hihetetlen, de most az is �res.
Fel k�ne �bredni, vagy �lmodni rendesen. Csak itt nem szabad maradni.