Menned kell... Túl sokat időztél már odabent. Túlságosan bevetted magad a szívembe.
Ne hidd, hogy nem vagyok hálás. Sötét volt odabent és hideg, de aztán megérkeztél. Tüzet csiholtál a poros kandallóba, gyertyákat gyújtottál mindenfele és apró, meleg fényű égősorokat aggattál a falakra. És az egész valahogy elkezdett vibrálni. Élni. Érezni.
De túl régóta vagy odabent. Már nem szereted őrizni a tüzet, nem élvezed a gyertyák pislákoló fényét és az égők is bántják a szemed. Csak elszívod az energiáimat. Fárad a szívem. Hagyd egy kicsit pihenni. Oltsd el azt a kis parazsat, ami még megmaradt, fújd el azt a pár, csonkig égett gyertyát és húzd ki az égősort. Hagyd, hogy egy kicsit újra lakatlan legyen. Lépj ki az ajtón és hagyd a kulcsot a lábtörlő alatt, hogy aki legközelebb be akar menni, mielőbb megtalálja. Menned kell, te is tudod....