A mondat meg�llt a leveg�ben, valahol f�l�ton kettej�k k�z�tt. V�rt egy pillanatig, csak �ppen addig, am�g a c�mzett megadta mag�t,  megszak�totta a v�gtelennek t�n� szemkontaktust �s lassan eln�zett a m�sik v�lla felett - azt�n a h�rom sz� kegyetlen�l nekicsap�dott.  Nem k�m�lte,  nem csak �tsuhant rajta, hanem beitta mag�t minden procik�j�ba, agy�nak minden szeglet�be, k�l�n�s preciz�t�ssal kutatta fel az eml�k�t minden egyes egy�tt t�lt�tt pillanatnak, hogy hamiss� v�ltoztassa a val�t �s keser�v� az �deset. V�g�l megkereste azt a kis, halv�ny csillog�st a szemekben �s matt, megt�rt dereng�ss� v�ltoztatta.
Cs�nd volt, a mondat m�gis ott pattogott k�z�tt�k, mint valami l�thatatlan, kem�ny labda, n�m�n nekicsap�dva hol az egyiknek, hol a m�siknak, mindig leomlasztva egy-egy kis darabot valamib�l, amit m�r egyszer fel�p�tettek.
Pedig csak egy mondat volt. H�rom, r�vid kis sz�.
"Soha nem szerettelek."