miért...
Miért nem mész el mellettem csendben,
hozzám sem szólva, a közöny arcát hordva,
hogy a szemed se rebben?
Miért nem hagysz felejteni,
tűnsz el az álmok sűrű ködéből, gondolatok titkos rejtekéből
és engedsz mást odarejteni?
Miért kísértesz?
Miért mutatod szíved, ha másé, és testem miért a borzongásé
ujjbegyed nyomán?
Miért rabolsz?
Miért kéred a szemem fényét, miért ébreszted lelkem lényét
ha végül úgyis mást karolsz?
Miért, miért nem válaszolsz?...
|