Megragadt�l.
Megragadtalak.
Ujjaink martak egym�sba, hogy szinte f�jt, �s m�gis volt ebben valami furcsa gyeng�ds�g. Valami simogat� szikr�z�s ujjbegyek �s puha b�r k�z�tt. Te is �szrevetted, hogy dobolt a v�r az ereinkben? Sosem egyszerre, mindig felv�ltva �tve a pulzust? Padamm. Padamm.  Sosem volt k�zt�nk �sszhang.

Felemelt�l.
Felemeltelek.
L�baink nem �rt�k a f�ldet, �s ha nagyon kiny�jtottuk a kezeinket, felh�kbe markoltunk. Feldobt�l, elkapt�l, �s j�t�kos mosolyokkal telt meg k�zt�nk a l�g. Te eml�kszel, mikor volt az a pont, amikor elkezdtem f�lni? Mikor zuhan�s k�zben el�sz�r l�ttam meg a szemeidben azt a huncut csillan�st: "�s ha most nem kapn�lak el?..." 
Sosem volt m�s, mint j�t�k.

�sszet�rt�l.
�sszet�rtelek.
Csattantunk a f�ld�n �s szertesz�t szaladtak szil�nkjaink. Nem f�jt �s nem s�rtunk. Valahogy �gy is sz�p volt a darabk�ink alkotta p�kh�l�s csillagrajz, ahogy megt�rte �s ezerfel� sz�rta a r� vet�l� f�nyeket. Mindenki �vatosra vette k�r�l�tt�nk a l�pteit.
V�g�l lassan �sszeszedt�nk darabjainkat, egyenk�nt, szil�nkr�l-szil�nkra - �s m�r �jra a r�giek vagyunk. Ugye te is �szrevetted azt az egyet, ami sehogy nem illik benned a t�bbi k�z�? Valahogy elcser�lt�nk egy darabot egym�s�ib�l.
�s sosem adod vissza.
Sosem adom vissza.

Nem is olyan r�g volt, mikor m�g nagy, tiszta szemekkel n�zt�nk erre a vil�gra, �s az is olyan krist�lytiszt�n t�kr�z�d�tt benne. Apr�k voltunk �s m�gsem elveszettek, benn�nk volt a t�rk�p a vil�g keskeny �sv�nyeihez, amiken nap mint nap j�rk�ltunk a nagy, sz�leslevel� plat�nf�k alatt. �s csupa felfedez�s j�t�k volt az �let.
Azt�n, - ahogy ez lenni szokott – valami megv�ltozott. Nem egy pillanat alatt t�rt�nt, nem egyszerre �ml�tt a vil�gra az a rengeteg, ragad�s mocsok. 
Persze most m�r, az �vek m�lt�val tudom, hogy mindig is ott volt, csak mi nem nyitottuk m�g el�g nagyra azokat a tiszta szemeinket. De akkor �s ott, azon a ny�ron, olyan f�lelmetesnek t�nt, ahogy napr�l-napra �s percr�l-percre egyre t�bb mindent vett k�rbe �s feket�tett meg. Let�r�lte a minden d�lut�n a balkonon �ld�g�l� szomsz�d n�ni arc�r�l a mosolyt.  Azt�n let�r�lte a szomsz�d n�nit is a balkonr�l, �s nem is l�ttuk t�bb�. Befogta a minduntalan �nekl� rig� �l�nks�rga cs�r�t, majd lel�kte a tobozos feny�fa �g�r�l a lehullott t�levelek k�z�. Csak k�s�bb tal�ltuk meg, mikor m�r bogarak k�lt�ztek a test�be. Megszorongatta azt a pirospozsg�s alm�t a konyhapult sz�l�n �s a f�ldh�z v�gta. Nagy barna, sz�ttyedt folt lett rajta, �s mikor felv�gtuk, l�ttuk, hogy eg�szen beleette mag�t a roml�s.
Egyre k�zelebb �s k�zelebb �rt.
Sietve t�rtuk fel mindannyian a fi�kok rejtek�t, a legh�ts� zugok�rt, ahol az �lmainkat rejtegett�k, gondosan lez�rt bef�ttes�vegekben. �sszeszedt�k mindet, ki-ki a saj�tjait, kisebbeket �s nagyobbakat , majd esteledv�n, mikor az els� t�csk�k ciripel�sbe kezdtek, tal�lkoztunk a megbesz�lt helyen - a legnagyobb plat�nfa alatt.
Egy dobozba tett�k mind az �lmainkat �s el�stuk m�lyen a vil�g szennye al�. 
�s hazament�nk - feln�ni.
Nektek eszetekbe jut m�g az a kora ny�ri este? Eml�keztek m�g melyik �sv�ny volt az a sok k�z�l, �s melyik plat�nfa? Akkor olyan nyilv�nval�nak t�nt, csukott szemmel is eltal�ltunk volna. Most, ha kinyitn�nk a szemeinket �s nagyon keresn�nk, tal�n m�g akkor sem l�tn�nk egyetlen �sv�nyt sem. Az elt�nt l�bnyomokat ben�tte a f�, a bokrok alag�tjai is �sszeborultak m�r. A f�k is olyan egyform�nak t�nn�nek, magas, kopasz �s g�cs�rt�s mind – m�gis melyik lehetett a kiv�lasztott. Merre keress�k.
Ti nem akarj�tok n�ha ki�sni azokat az �lmokat?

(a fekv� k�pek kattint�sra n�nek ;)

(kattint�sra n�nek ;)

F�, de sok�ig tartott. - ez a legels� gondolat, amit maga ut�n hagyott a k�nyv.
�s ez n�lam nem csak az�rt meglep�, mert ak�r p�r �ra alatt is k�pes vagyok befejezni egy ilyen hossz�s�g� k�nyvet (�tsz�huszon oldal), hanem mert ez egy Sophie Kinsella k�nyv volt. �s tudvalev� (avagy sem), mennyire odavagyok az �r�n��rt, a st�lus��rt, a k�pess�g��rt, hogy b�rmikor a kezembe vehetem a Tudsz titkot tartani?-t, a K�tbalkezes istenn�-t vagy mondjuk a legut�bbi Cs�r�gj r�m!-ot, ak�rmilyen m�lyponton is van a hangulatom, az h�tziher, hogy att�l felvidulok �s hangosan fogok kuncogni olvas�s k�zben. 
Ez�rt sem volt k�rd�ses, hogy melyik k�nyvnek kezdek majd neki a vizsgaid�szakban, mikor azt�n elk�l egy kis plusz j�kedv.
�s a sztori v�g�re �rve, �n voltam legink�bb megh�kkenve: "V�rjunk csak... hol maradtak a nevet�sek?"

(nem eredeti bor�t�k)