Annak a napnak a reggel�n a nem ragyogtak be az ablakon az els� narancsos napsugarak �s nem vet�tett�k oda a falra a vir�gos f�gg�ny kedves �br�it. Ac�lsz�rke volt az �g, �s hideg p�rafelh� ereszkedett a v�rosra. Aznap f�zott a l�bam, mikor kidugtam a takar� al�l �s valami�rt nem csilingelt olyan sz�pen a kan�l, mikor a k�v�t kevergettem. Az is valahogy keser�bbnek t�nt, mint szokott.
Aznap hi�nyzott valami, mikor belen�ztem a t�k�rbe k�sz�l�d�s k�zben. Valami elb�jt arra az egy napra.
Aznap �ppen akkor indult el a busz, mikor kil�ptem a h�z ajtaj�n �s nem volt kedvem ut�na futni. Aznap ny�g volt a s�ta.
Aznap �gy t�nt, mindenki k�sik, m�gis mindenhol ott akar lenni, mindenki rohan, m�gis egy helyben toporog.
Aznap nem ragyogott vissza r�m az a n�, akit�l mindig elveszem a sz�r�lapot a s�t�l�utc�n. Csak h�l�san megr�ndult a sz�ja sz�le �s jobban az arc�ra h�zta a kapucnit. Aznap, mindezek el�tt m�g megfordult a fejemben, hogy kiker�l�m.
Aznap hangtalanul suhantam kereszt�l a v�roson, hangtalanul suhan� t�megben.
Aznap a v�zt�kr�n sem ragyogtak a napsugarak, af�l�tt is csak a nyirkos k�d gomolygott. Csend volt a trolin. A szemekben nem volt semmi csillog�s, semmi meleg szikra. Mindenki �veges tekintettel b�mult ki az ablakon - m�shol j�rt. �n is. 

Az a nap a matt lelkek� volt.

Messze a f�ny.
Az is csak hamis. Illan, mint a szentj�nosbog�r, szinte nem is l�tom. Pisl�kol, mint a gy�nge �g�, ami hal�l�n j�r, vagy mint a gyertal�ng utols� lobban�sa a csonkon. 
�s a s�t�ts�g csak csurog a falakr�l, ragacsos �s m�ll�. K�rbevesz, eltemet mindent �s mag�ba fojt. Ny�jtom a kezem �s a semmit markolom.
Milyen messze a f�ny?
Tal�n alig p�r centivel v�tettem el. Kicsit ny�jtozom �s megvan. Vagy picit messzebb, mint az utcai l�mp�k a fejem felett. Vagy mint a k�rt�l� vonat f�nysz�r�ja a v�ros sz�l�n. Vagy messze, mint a nagyv�rosok apr�, egybeolvad� f�nyei a F�ld m�sik fel�n.
Vagy olyan t�vol van, mint a csillagok. Akkor tal�n sosem �rem el.
Akkor egyszer kihuny �s nem marad m�s ut�na csak por- �s g�zfelh�. Az �n nagyrav�gy� �lmaim sz�thullott, csillog� pora �s az �rt�k ejtett s�hajok esetlen l�gt�mege.
�szint�n rem�lem, hogy ez a f�ny nem egy messzi csillag...

(kattint�sra n�nek ;)

Ne nekem add a sz�ved,
egyszer m�g otthagyom a vonaton,
vagy a parkban egy �rny�kos padon.
Beleejtem a t�ba
a t�kre f�l� hajolva,
�s aranyhal nyeli,
tal�n vissza sem adja,
mag�nak k�veteli.
Kiesik a kezemb�l,
s miel�tt ut�na kapn�k
mad�r ragadja �s tovasz�ll,
tal�n a v�gtelenig meg sem �ll.
Hogy tal�lom meg akkor?
Vagy egy idegen felveszi, 
sajn�lja �gy hidegen
�s a saj�tja mell� teszi
- �jra dobogni.
Mit mondan�k akkor neked?
Azt hinn�d, hogy nem akartam,
hogy amint tudtam tov�bbadtam,
pedig csak lyukas a markom �s szita az agyam,
ejtek �s feljetek
mindent, mindenhol,
legyen az zsebkend� vagy toll,
vagy �ppen k�sza sz�vek...
Ha a saj�tomat elhagyom,
h�t legyen annyi bajom,
de a ti�det?
Az f�jna nagyon...

Ne add nekem a sz�ved,
add m�snak,
s ha majd nem vigy�z r�;
otthagyja a vonaton
vagy egy �rnyas padon,
�n majd megtal�lom
�s visszaadom.
De csak neked.

Legyen �gy, j�?

N�ha meg mern�k r� esk�dni, hogy csak �lmodom az �letemet. Hogy ez nem is a val�s�g, ez csak valami a kett� k�z�tt. Egy s�k, ahol ott vagyok, de m�gsem, ahol l�tezem, de m�gsem. Foszl�nyokat �lek meg.
A buszr�l n�zve az �t k�zep�n a szaladnak a feh�r cs�kok, egys�gg� folynak �ssze, valahova a v�gtelenbe. Nevets�ges kis dombot �s h�zat rajzolgatok a vizsgalap sz�l�re. Majdnem lecsap egy pocsoly�ba hajt� aut� az �t sz�l�n. Az es� halkan kopog a fejem felett a kifesz�tett eserny� v�szn�n. �nmagammal n�zek farkasszemet a lift t�kr�ben, am�g fel nem �rek a hatodikra. Bep�r�sodott az �veg �s cs�kokat hagy rajta a lefoly� v�z. Az �g alja m�r narancs-cir�d�s. B�nt�an recseg a nehezen befogott r�di�ad� a f�lembe. T�bb a zaj, mint a hang. Pisl�kol egy utcai l�mpa f�l�ttem. Lassan z�tyk�l�dik �t a busz az �lmosan h�mp�lyg� Tisza felett. H�ny nap telt el? Kett�, h�rom, egysem? Hova vitt a l�bam? Hirtelen semminek nincs �rtelme. A p�rn�ba f�rom az arcom �s friss otthon illata van. �resen meredek a semmibe, megsz�lal az els� hajnali mad�rcsicserg�s, amit annyira szeretek. Hihetetlen, de most az is �res.
Fel k�ne �bredni, vagy �lmodni rendesen. Csak itt nem szabad maradni.