A mondat meg�llt a leveg�ben, valahol f�l�ton kettej�k k�z�tt. V�rt egy pillanatig, csak �ppen addig, am�g a c�mzett megadta mag�t,  megszak�totta a v�gtelennek t�n� szemkontaktust �s lassan eln�zett a m�sik v�lla felett - azt�n a h�rom sz� kegyetlen�l nekicsap�dott.  Nem k�m�lte,  nem csak �tsuhant rajta, hanem beitta mag�t minden procik�j�ba, agy�nak minden szeglet�be, k�l�n�s preciz�t�ssal kutatta fel az eml�k�t minden egyes egy�tt t�lt�tt pillanatnak, hogy hamiss� v�ltoztassa a val�t �s keser�v� az �deset. V�g�l megkereste azt a kis, halv�ny csillog�st a szemekben �s matt, megt�rt dereng�ss� v�ltoztatta.
Cs�nd volt, a mondat m�gis ott pattogott k�z�tt�k, mint valami l�thatatlan, kem�ny labda, n�m�n nekicsap�dva hol az egyiknek, hol a m�siknak, mindig leomlasztva egy-egy kis darabot valamib�l, amit m�r egyszer fel�p�tettek.
Pedig csak egy mondat volt. H�rom, r�vid kis sz�.
"Soha nem szerettelek."

Tik-tak, tik-tak,
szalad a perc,
siet az �ra,
nem veszteget meg�ll�kra,
nem n�z vissza a m�land�kra,
csak zakatol,
szinte nincs is sehol,
kisuhan a l�bam al�l.

Tik...Tak...
�ll a perc,
ny�lik az �ra,
szinte �r�kk�val�ra,
mert ujj�t teszi a mutat�ra,
�gy tr�f�l,
nevet �s lazs�l,
m�g te azt hiszed, az id� csak �ll.

Tik...
Szakad a perc,
t�rik az �ra,
nincs id� t�bb hamis sz�ra,
gondolj h�t az utols�ra
�s mondd ki m�g:
"Id�t!" - ny�g�d, s r�d n�z a V�g,
majd v�laszol; "Az volt �pp el�g."

                                                                       gorilla-ink.deviantart.com

Menned kell... T�l sokat id�zt�l m�r odabent. T�ls�gosan bevetted magad a sz�vembe.
Ne hidd, hogy nem vagyok h�l�s. S�t�t volt odabent �s hideg, de azt�n meg�rkezt�l. T�zet csiholt�l a poros kandall�ba, gyerty�kat gy�jtott�l mindenfele �s apr�, meleg f�ny� �g�sorokat aggatt�l a falakra. �s az eg�sz valahogy elkezdett vibr�lni. �lni. �rezni.
De t�l r�g�ta vagy odabent. M�r nem szereted �rizni a t�zet, nem �lvezed a gyerty�k pisl�kol� f�ny�t �s az �g�k is b�ntj�k a szemed. Csak elsz�vod az energi�imat. F�rad a sz�vem. Hagyd egy kicsit pihenni. Oltsd el azt a kis parazsat, ami m�g megmaradt, f�jd el azt a p�r, csonkig �gett gyerty�t �s h�zd ki az �g�sort. Hagyd, hogy egy kicsit �jra lakatlan legyen. L�pj ki az ajt�n �s hagyd a kulcsot a l�bt�rl� alatt, hogy aki legk�zelebb be akar menni, miel�bb megtal�lja. Menned kell, te is tudod....

Mi�rt nem m�sz el mellettem csendben,
hozz�m sem sz�lva, a k�z�ny arc�t hordva,
hogy a szemed se rebben?

Mi�rt nem hagysz felejteni, 
t�nsz el az �lmok s�r� k�d�b�l, gondolatok titkos rejtek�b�l
�s engedsz m�st odarejteni?

Mi�rt k�s�rtesz?
Mi�rt mutatod sz�ved, ha m�s�, �s testem mi�rt a borzong�s�
ujjbegyed nyom�n?

Mi�rt rabolsz?
Mi�rt k�red a szemem f�ny�t, mi�rt �breszted lelkem l�ny�t
ha v�g�l �gyis m�st karolsz?

Mi�rt, mi�rt nem v�laszolsz?...

M�r nem f�j,
csak tompa zsibbad�s, mi �tj�r,
csak n�ma �ress�g, mi kit�lt,
nem sikolt sz�vem, lelkem sem �v�lt,
hisz oly' sok� tartott a harc �s annyi �lmot �lt.
"Pihenni kell..."

Pihenni kell, csendben v�rni,
majd lassan �jra talpra �llni,
hisz �gy megy ez mindig, �jra �s �jra,
elbotolsz, t�rdre rogysz, mert neh�z az �let s�lya,
de egy hang egyre csak azt b�gja:
"Menj tov�bb..."

Menj tov�bb,
m�g ha nem is l�tod csak az �t por�t,
valahol ott egy c�l, egy �lom,
melyr�l azt mondod "val�ra v�ltom!",
h�t menj m�r, most m�g meg ne �llj,
szor�tsd �ssze a sz�d, �s n�m�n kiab�lj:
"M�r nem f�j!"